Egyrészt az milyen vicces, hogy ezek a kis japók semmit nem bírnak kimondani (Oszakában 7 órán keresztül röhögtünk ezen a tényen - konkrétan a Guredieetaa c. film verte ki a biztosítékot, azon belül is a főszereplő neve japán kiejtéssel - Makuszimuszu - aki kitalálja mi ez, kap egy kárérájsz-utalványt)
Képen Thimo (Svájc) eszi a finomat, ennek még a
kínai is örül hátul, azt gondolja
oishiii~i..Megjegyzés a margóra, ha lenne: ez a japán szó nagyjából fedi a finom, ízletes, pompás, fenséges, jóízű, mesés, zamatos, nebazzmákurvajó valamint ínycsiklandozó szavakat – hovatovább ez az egyetlen darab kicsi szó áll rendelkezésére bárkinek, aki ki kívánja nyilatkoztatni az étel milyenségével kapcsolatos véleményét japán nyelven. Ráadásul ezt is olyan hangsúllyal mondják, hogy még a legjámborabb európainak is csak a következő három mondat villan át az agyán: „Ütni! Ütni! Ütni!”.
Na, értitek már, hogy a japán költészet legegetrengetőbb alkotásai miért a 17 szótagos
haikuk? Ilyen gazdag szókincsből nehéz többet kihozni.
Káré amúgy a legjobb étel, főleg ízesség * kalória / ár arányban, heti háromszor ezt falom.