Ez a szent fegyver ambivalens érzéseket kelt, szimbolizálja számomra Japán történelmének és jelenének ellentmondásait. A kék címkén az áll ugyanis, hogy csak védőfelszerelésben szabad használni. Pff.
Egyfelől adott a rettentő, hősi múltjuk, a hadakozó fejedelmek korának vérzivataros évszázadaival pszt, klisé!, másrészről pedig modern korunk a japánokra különösen jellemző balfaszkodása, merev szabályzatokkal, és regulákkal már-már az élhetetlenségig süllyesztett bugyuta valósága.
Letépném, de még nem, olyan szépen összeállt a metafora, majd otthon, mintegy megszabadulván a japáni élet ezen vetületétől, jobb lesz asszem nem emlékezni rá.
Van amire viszont érdemes emlékezni, ez ugyanis Milosz barátom kendo kardja, nekem adta, mikor elment. Lusta volt, gyakorolt itt egy ideig, nem sokáig, mert összjött egy csajjal, és felborultak a prioritások. Októberben visszajön, itt tölt legalább három évet. Hát igen,... gyűrűvel a jobb kezén ment haza.
Három hónapig, amíg itt volt, ő volt a legjobb barátom...
