173 - Farewell Party

From left to right: Me (Budapest, Hungary), Jamie (Cambridge, UK), Thomas (San Francisco, CA)

Thanks everybody for coming out tonight to say goodbye the last time with a couple of beers, tons of sashimi, crazy-ass wasabi-sake, kombini power session, nomihodai karaoke madness, ultimate dancing fever, waking me up at the club, and sprinting away from juu-man-en bill. *

So all you fine buddies and dudes and mates, thank you very much for spending your time and experiences with me, I'll never forget you:

Zaki, Zoli, Milosz, Thimo, Felix, Tomi, Yasir, Javier, Matthieu, Melissa, Barry, Jamie, Thomas (in chronological order)

Make sure you contact me whenever you are near Hungary, you are all really welcome to stay at our house (we got an extra guest room).


* And thanks in advance for the HR people for calling me back for the second round even though they read this post about all the crazy things I do when partying. ;-)

96 - Shin-hinomoto

A great izakaya in Central Tokyo.

67 - Zoli Doesn't Share Drinks!

Ha azon kevesek közé tartozol, akiknek leesett a Jóbarátokos utalás, akkor veregesd magad vállon. (Szerintem nekem sem ment volna)

62 - Karaoke Madness (featuring Ohno-san)

55 - Tomi Has Left Japan

Nem csak neki fogsz hiányozni.

41 - Hungarian Club, Tokyo

Jó, ezeknek a srácoknak pont nincsen japán feleségük, de általában több ember jár magyar-klubba, és van akinek van. Több is.
Viszont az a gáz, hogy nem tudom az egyiküknek a nevét, ezért nem tudom felsorolni azokét, akiknek meg igen, valamint az, hogy Te, kedves olvasó arra számítottál, hogy az előző bekezdés végén elsütök egy botrányosan idióta poént azzal kapcsolatban, hogy nem egy embernek van több japán felesége, hanem többnek is van fejenként egy. *

Azt ellenben megmondom, hogy aki mellettem ül bordó pulcsiban Sanyi, mellette felesége, Csilla, ők debreceniek, ami azért érdekes, mert amikor a srác először megszólalt, az egyrészt vicces volt, másrészt meg hihetetlenül meghatott, hogy kicsiny hazánk kicsiny népe ezen a megmaradt cca. 90 ezer négyzetkilométeren ilyen hihetetlen tájszólást ki tudott termelni, hahaha. A srác egyébként nagyon jó arc, és közvetlen, igazán kellemesen csalódtam, eleddig ugyanis az volt az elképzelésem, hogy nem marad teljesen normális valaki 5 év japáni lét után. Amint a képen látszik, gyermeket várnak, amint nagyobbacska lesz, visszatérnek Magyarországra, ne ártson neki a japán oktatási rendszer. Úgy azért könnyebb lehet elviselni Japánt, ha van melletted valaki. Ők például még szeretik is :)

Majd mesélek a többiekről is (ha beszélgettem velük, hahaha)

* Drága húgommal szoktunk azon versenyezni, hogy ki tudja a másikat fondorlatosan olyan verbális szituációba keríteni, amire az figyelmetlenül, reflexből egy elképesztően bárgyú, és lame poénnal rezonál. Gyakorlatilag feldobunk a másiknak egy labdát, olyan magasra, hogy azt már égő legyen lecsapni, de úgy, hogy ne vegye észre, hogy milyen gáz arc lesz, ha mégis lecsapja. És akkor kinevetjük egymást, illetve a győztes a vesztest, a vesztes pedig sír és okul, mert ez így van jól.

26 - Nomihôdai

Magyarul "all you can drink". A képen (balról jobbra): a tizenkettedik söröm, a tizenharmadik söröm, a kilencedik söröm, András, a tizenegyedik söröm, és a tizedik söröm (a szélén Ding első kólája). Az utolsó kettő már nem esett olyan jól, az egyiket a Tomi itta meg, egy fél korsót ott is hagytunk.

Hát igen, csodálkozunk hogy még senki sem nyitott éttermet korlátlan italfogyasztás opcióval Közép-Kelet-Európában?