Jó, ezeknek a srácoknak pont nincsen japán feleségük, de általában több ember jár magyar-klubba, és van akinek van. Több is.
Viszont az a gáz, hogy nem tudom az egyiküknek a nevét, ezért nem tudom felsorolni azokét, akiknek meg igen, valamint az, hogy Te, kedves olvasó arra számítottál, hogy az előző bekezdés végén elsütök egy botrányosan idióta poént azzal kapcsolatban, hogy nem egy embernek van több japán felesége, hanem többnek is van fejenként egy. *
Azt ellenben megmondom, hogy aki mellettem ül bordó pulcsiban Sanyi, mellette felesége, Csilla, ők debreceniek, ami azért érdekes, mert amikor a srác először megszólalt, az egyrészt vicces volt, másrészt meg hihetetlenül meghatott, hogy kicsiny hazánk kicsiny népe ezen a megmaradt cca. 90 ezer négyzetkilométeren ilyen hihetetlen tájszólást ki tudott termelni, hahaha. A srác egyébként nagyon jó arc, és közvetlen, igazán kellemesen csalódtam, eleddig ugyanis az volt az elképzelésem, hogy nem marad teljesen normális valaki 5 év japáni lét után. Amint a képen látszik, gyermeket várnak, amint nagyobbacska lesz, visszatérnek Magyarországra, ne ártson neki a japán oktatási rendszer. Úgy azért könnyebb lehet elviselni Japánt, ha van melletted valaki. Ők például még szeretik is :)
Majd mesélek a többiekről is (ha beszélgettem velük, hahaha)
* Drága húgommal szoktunk azon versenyezni, hogy ki tudja a másikat fondorlatosan olyan verbális szituációba keríteni, amire az figyelmetlenül, reflexből egy elképesztően bárgyú, és lame poénnal rezonál. Gyakorlatilag feldobunk a másiknak egy labdát, olyan magasra, hogy azt már égő legyen lecsapni, de úgy, hogy ne vegye észre, hogy milyen gáz arc lesz, ha mégis lecsapja. És akkor kinevetjük egymást, illetve a győztes a vesztest, a vesztes pedig sír és okul, mert ez így van jól.
No comments:
Post a Comment